A strandröpiseknél minden kicsit más, hangulatában mindenképpen ? még ha természetesen a 24 páros alkotta férfi- és nõi mezõny tagjai szigorú szabályok szerint mérkõznek is. A pontok megnyerése vagy elvesztése ugyanazon az alapon történik, mint a normál röplabdában, és a pálya mérete is hasonló. Ugyanakkor azon túlmenõen, hogy csak két ember alkot egy csapatot, és minimum 40 centi mély homoknak kell fednie a pályát, további különbségek is vannak. A szakág még õrzi a régi szabályt: itt csak a szerváló egység szerezhet pontot, ha a fogadók nyerik a menetet, akkor átszáll rájuk az adogatás és a pontszerzés lehetõsége.

Santa Monica Kalifornia egyik legszebb strandja ? a húszas években innen indult hódító útjára a strandröplabda, amelyet eredetileg családi idõtöltésként míveltek a Csendes-óceán mentén. Nem telt bele sok idõ, hogy más tengerpartok is bekapcsolódjanak: egyes tudósítások megemlítik, hogy 1927-re ez vált egy francia nudista kolónia kedvelt szórakozásává. A harmincas években már a tengermentes Csehszlovákia és Lettország homokosabb területein is csépelték a labdát ? és ezekben az idõkben vált klasszikus tömegsporttá az Egyesült Államokban is, ahol a világválságot követõ kissé depresszív korszakban mindenki valamiféle feldobódásra vágyott a keserû hétköznapok után, a strand homokjában.

A régi idõkhöz képest változás, hogy 1996 elõtt a játékosok nem érhettek hozzá a labdához a csípõ alatti testrészeikkel ? azóta viszont használhatják a lábukat: a legszebb mentéseket ezzel adják elõ a legjobbak.

Egy menet szervával indul: nincs második adogatás, ha az adogatás nem jó, az ellenfélé a pont és a szerválás joga. Egy csapat háromszor érhet a labdába, utána át kell ütnie a hálón (azaz a játék átlagos ritmusa ekképp fest: fogadás, feladás, ütés).

Egy csapat egyszerre hat embert vonultat fel a háló egyik oldalán: három áll elöl, három mögöttük. Miután megtörtént az adogatás, mindenki változtathatja a helyét ? ugyanakkor minden pontnyerést követõen kötelezõ módosítani az alapfelálláson. Az ún. ?forgás? során az óra forgásával ellentétes irányban odébb kell menni egy pozícióval mindenkinek ? ha ezt egy csapat eltéveszti, a hiba pillanatától a hiba felfedéséig akár az összes pontját elvesztheti.

Technikailag alighanem a legnehezebb labdasport, hiszen a játék csak addig tart, amíg a labda a levegõben van ? amint földet ér, vége a menetnek. Ennek megakadályozása rendkívüli felkészültséget, technikai és helyezkedési képzettséget igényel ? cserébe ez az egyetlen a ?nagylabdás? mûfajok között, amelyben a súlyos hátrány sem jelenti azt, hogy a meccs elveszett. Míg a többi labdajátékban bizonyos különbség kialakulásánál szinte bizonyosan tudható, eldõlt a meccs, itt, idõlimit nem lévén, csak a meccslabda eldõlésének pillanatában van vége egy partinak ? addig reménykedhet a hátrányban lévõ.

1980 A nemzetközi játékvezetõi tanfolyamokon az orvosi vizsgálat illetve a

fizikai és pszichológiai teszt bevezetése

1984 Paul Libaud helyett Dr.Rubén Acostát választják az FIVB elnökévé és

ezzel új szakasz kezdõdik a röplabda sportágban: a

professzianizálódás korszaka. Az FIVB áthelyezi székhelyét Lausanneba

(Svájc)

1986 Az FIVB a strandröplabdát elismeri hivatalos szakágként

1988 A labdamenet-pont rendszer (tie-break szabály) bevezetése a döntõ

játszmában (felsõ határ 17:16)1989 Az elsõ Ifjúsági Világbajnokságok megrendezése

1990 Elindul férfi Világ Liga, amely a világ legjobb válogatottjainak

részvételével lebonyolított, több millió dollár összdíjazású körverseny.

1963 Megalakul az Európai Konföderáció (CEV)

1964 A röplabdázás elõször az Olimpia mûsorán, Tokióban (10 férfi és 6nõi csapattal)

Engedélyezik az átnyúló sáncot és a sánc utáni ismételt érintést.

1967 Az elsõ Junior Európa Bajnokság Budapesten

1968 Az FIVB mexikói Kongresszusán bevezetik az antennák használatát.

1970 A labda súlya 250-280 gramm.

1971 Az elsõ FIVB edzõtanfolyam Japánban 49 résztvevõvel 13 országból.

1974 A sánc utáni 3 érintés engedélyezése

1977 Az elsõ Junior Világbajnokság Brazíliában

www.hunvolley.hu

1895 William G.Morgan, a Holyoke YMCA Egyetem testnevelési igazgatója

megalkotja a röplabdázást

1947 A Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) megalakítása. Az európai

és az amerikai szabályokat egységesítették. A pálya méretét 9 x 18 mben

határozták meg és a háló magasságát is a ma érvényben lévõbenállapították meg. (2,43, illetve 2,24 m). Megalakul a Játékvezetõi és a

Játékszabály Bizottság.

1948 Az elsõ Európa Bajnokság Rómában 6 csapat részvételével

1949 A röplabda elismerése még, mint nem olimpiai sportág

Az elsõ férfi Világbajnokság 10 csapattal, és az elsõ nõi Európa

Bajnokság 7 csapattal

1951 Engedélyezik a háló fölötti átnyúlást bizonyos helyzetekben (sánc

esetén és ütés után)

1952 Az elsõ nõi Világbajnokság Moszkvában 8 csapattal1954 Megalakították az Ázsiai Konföderációt.

Röplabdasportunk történetében számos magyar játékvezet? szerezte meg a

nemzetközi minõsítést és az ezzel járó FIVB keret tagságot, amely lehetõvé

tette számunkra a különbözõ nemzetközi eseményeken való mûködést.Közülük többen a legmagasabb szint

û versenyekre ? olimpiai játékok,

világbajnokságok, Európa-bajnokságok, Világ Kupák, Világ Liga, Grand Prix,

európai kupaversenyek ? is eljutottak, döntõket, döntõ fontosságúmérkõzéseket vezettek. Magas színvonalú bíráskodással alapozták meg,

illetve öregbítették a magyar röplabda játékvezet?k nemzetközi hírnevét,

tekintélyét.

Az MRSZ legfelsõbb szerve a Közgyûlés. A két Közgyûlés közötti idõszakban

a Szövetség munkáját a választott Elnökség irányítja. Az MRSZ jelenlegi

elnöke Dr.Buda György, fõtitkára Stevik Péter. Az Elnökség mellettÜgyvezetõség mûködik, amely két elnökségi ülés között korlátozott döntési

jogkörrel intézkedik operatív ügyekben. Az MRSZ-ben több állandó

szakbizottság mûködik. Ezek közül a legfontosabbak: Versenybizottság,Játékvezet?i Testület, Edz

õi Bizottság, Nyilvántartási és Átigazolási Bizottság,

Jogi és Fegyelmi Bizottság, Ifjúsági és Utánpótlás Bizottság, Nemzetközi

Bizottság, Strandröplabda szakág.

A világbajnokságokon érmet nem sikerült szerezni. A legjobb eredményt a

nõk érték el Várnában 1970-ben, ahol a 4.helyen végeztek. Az olimpiai

játékokon a nõk 3, a férfiak 1 alkalommal vettek részt. Bizony ma nagyonelégedettek lennénk a férfiak tokiói 6., a n

õk montreali és moszkvai

4.helyével! Az utóbbi éveket nem lehet a magyar röplabda siker korszakaként

jellemezni. Válogatottjaink többségében nem jutottak be sem a kontinentális,

sem a világversenyek döntõjének mezõnyébe.

Magyarországon a II. világháború elõtt gyakorlatilag ismeretlen volt a

röplabdasport. Az 1930-as években egy szúk területen ugyan ismerték, de

rendszeresen nem játszották, versenyszerûen nem ûzték. Meghonosodni,gyökeret verni csak a II.világháborút követõ években tudott. A szovjet

hadsereg katonái, akik szabadidejükben játszották a röplabdát, csakhamar

felkeltették a fiatalok érdeklõdését a sportág iránt és csakhamar úgy

Budapesten, mint a vidéki városokban, egyre többen kedvelték meg a játékot.

A világversenyeken a kelet-európai röplabda elveszítette uralkodó szerepét.

Az utolsó másfél évtizedben világbajnokságokon, olimpián elvétve találnunk

ezen országokból aranyérmest. A férfiaknál az USA csapata uralkodott 1984-

1988 között (2 olimpiai és 1 világbajnoki gyõzelem), míg 1990-tõl az olasz

válogatott volt szinte verhetetlen nagy versenyen (3 világbajnoki gyõzelem?zsinórban? egyedüli bravúrként a férfi mez

õnyben a sportág történetében, 1

olimpiai ezüst).

A 60-as, 70-es években a sportág tovább népszerûsödött. Újabb

világversenyeken küzdhettek a csapatok az érmekért, így 1965-ben az elsõ

férfi, majd 1973-ban az elsõ nõi Világ Kupa került megrendezésre. Az FIVB

felismerte, hogy nemcsak a felnõtt válogatottak, hanem az utánpótlásszámára is biztosítani kell a nemzetközi megmérettetés lehet

õségét, így

1977-ben Brazília adott otthont az elsõ férfi és nõi junior világbajnokságnak.

III. A modern korszak

Az 1984-es Los Angeles-i olimpián megtartott Kongresszuson már 153

tagország képviselõje döntött arról, hogy új elnök kerüljön a sportág

vezetésének élére Rubén Acosta személyében.

A nemzetközi mezõny további kiegyenlítõdése jellemezte az 1956-os párizsi

világbajnokságot is, ahol továbbra is az európai csapatok dominanciája volt

megfigyelhetõ. Ezen a világbajnokságon vett részt elõször négy földrész ?

köztük az amerikai kontinens - játékosai. Az észak-amerikaiak felküzdötték

magukat az élvonalba (a férfiak a 6. helyre kerültek).

A Nemzetközi Röplabda Szövetség megalakulásának 10. évfordulóján, 1957-

ben született a NOB döntése, hogy az FIVB évtizedes munkássága, a sportág

nagy népszerûsége, kiemelkedõ testnevelési és atlétikus érdemei miatt a

röplabdázást fölvették a fakultatív olimpiai sportágak közé.

II. A szervezett amatõr röplabda korszaka

A második világháború után, ? amikor a nemzetközi sportélet ismét

megindult- a megbeszélések eredményre vezettek, és 1947-ben Párizsban 14

ország ? köztük Magyarország - részvételével megalakították a Nemzetközi

Röplabda Szövetséget. Elsõ elnökének a francia Paul Libaud-t választották.A jelentõs eseménnyel megkezdõdött a sportág történetének második

fejezete.

A Nemzetközi Röplabda Szövetség a különbözõ érvényben levõ nemzeti

játékszabályok alapján új, egységes nemzetközi játékszabályt alkotott.

A játék az elsõ világháború után gyors ütemben terjedt Európában. A terjedés

iránya Észak-Európa, Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország,

Franciaország. Egymás után alakultak meg a nemzeti szövetségek, ezek

meghatározták a játékszabályokat, kialakították a versenyrendszereket, és

nemzeti bajnokságokat indítottak, sõt nemzetközi találkozókra is sor került. A

nagy fellendülés, a nemzetközi kapcsolatok kialakulása természetszerûleg asportág folytonos min

õségi fejlõdését eredményezte.Az élénk röplabdasporttal rendelkezõ államok egyre jobban felismerték

valamilyen nemzetközi központi szervezet létrehozásának szükségességét.

A röplabdajáték rohamosan terjedt tovább, a kezdeti teremjátékot már

szabadtéren is játszották, versenyeket is rendeztek, és a fejlõdés e fokán

további játékszabályok váltak szükségessé. A játék menetének

meggyorsítása érdekében térfelenként már csak három labdaérintést

engedélyeztek, a labdakezelés módját pedig ? amely, amint említettük, eddig

teljesen szabad volt, a labdát kézbe fogni, dobni, ütni lehetett ?

megszigorították: elõírták a kötelezõ, csak egy pillanatnyi találkozást a

labdával, amely bizonyos fokig utánzása a teniszütõ pattanó labdaérintésénekés inkább ütés jelleg

û, szemben a kézilabdázásban használatos

labdakezeléssel.

A csak kiegészítõ foglalkozásnak szánt játék népszerûvé vált és 1896-ban

már nyilvánosan is játszották. Elnevezése is megváltozott A ?minnonette?

helyett A. T. Halsted doktor Springfieldben már ?volley-ball?-nak, magyarul

repülõlabdának nevezte. A szabályok eleinte ? érthetõen ? nem voltakszigorúan meghatározva, és a játék terjedésével egyidejûen kisebb-nagyobb

mértékben módosították azokat.

Az új labdajáték gyors népszerûsödése és elterjedése csakhamar

szükségessé tette bizonyos határozottabb játékszabályok kialakítását, mert a

tapasztalat azt mutatta, hogy pl.

A röplabdázás története három nagy korszakra tagolható. Az elsõ, amelyet a

hõskorszaknak, a kezdeteknek lehet nevezni, a játék feltalálásával

kezdõdött a múlt század végén és a Nemzetközi Röplabda Szövetségmegalakításával zárult. A második szakaszban a

sportág megerõsödése, a

világversenyek beindítása figyelhetõ meg. Az 1984-tõl datálható, jelenleg istartó harmadik szakasz a sportág

modern korszaka, amelyben a röplabda a

világ legnépszerûbb játékai közé emelkedett.A röplabdázás népszer

ûségének növekedését, a nagy sikereket csak úgy

érthetjük meg, ha röviden lepergetjük történetét.