A világbajnokságokon érmet nem sikerült szerezni. A legjobb eredményt a

nõk érték el Várnában 1970-ben, ahol a 4.helyen végeztek. Az olimpiai

játékokon a nõk 3, a férfiak 1 alkalommal vettek részt. Bizony ma nagyonelégedettek lennénk a férfiak tokiói 6., a n

õk montreali és moszkvai

4.helyével! Az utóbbi éveket nem lehet a magyar röplabda siker korszakaként

jellemezni. Válogatottjaink többségében nem jutottak be sem a kontinentális,

sem a világversenyek döntõjének mezõnyébe.

Magyarországon a II. világháború elõtt gyakorlatilag ismeretlen volt a

röplabdasport. Az 1930-as években egy szúk területen ugyan ismerték, de

rendszeresen nem játszották, versenyszerûen nem ûzték. Meghonosodni,gyökeret verni csak a II.világháborút követõ években tudott. A szovjet

hadsereg katonái, akik szabadidejükben játszották a röplabdát, csakhamar

felkeltették a fiatalok érdeklõdését a sportág iránt és csakhamar úgy

Budapesten, mint a vidéki városokban, egyre többen kedvelték meg a játékot.

A világversenyeken a kelet-európai röplabda elveszítette uralkodó szerepét.

Az utolsó másfél évtizedben világbajnokságokon, olimpián elvétve találnunk

ezen országokból aranyérmest. A férfiaknál az USA csapata uralkodott 1984-

1988 között (2 olimpiai és 1 világbajnoki gyõzelem), míg 1990-tõl az olasz

válogatott volt szinte verhetetlen nagy versenyen (3 világbajnoki gyõzelem?zsinórban? egyedüli bravúrként a férfi mez

õnyben a sportág történetében, 1

olimpiai ezüst).

A 60-as, 70-es években a sportág tovább népszerûsödött. Újabb

világversenyeken küzdhettek a csapatok az érmekért, így 1965-ben az elsõ

férfi, majd 1973-ban az elsõ nõi Világ Kupa került megrendezésre. Az FIVB

felismerte, hogy nemcsak a felnõtt válogatottak, hanem az utánpótlásszámára is biztosítani kell a nemzetközi megmérettetés lehet

õségét, így

1977-ben Brazília adott otthont az elsõ férfi és nõi junior világbajnokságnak.

III. A modern korszak

Az 1984-es Los Angeles-i olimpián megtartott Kongresszuson már 153

tagország képviselõje döntött arról, hogy új elnök kerüljön a sportág

vezetésének élére Rubén Acosta személyében.

A nemzetközi mezõny további kiegyenlítõdése jellemezte az 1956-os párizsi

világbajnokságot is, ahol továbbra is az európai csapatok dominanciája volt

megfigyelhetõ. Ezen a világbajnokságon vett részt elõször négy földrész ?

köztük az amerikai kontinens - játékosai. Az észak-amerikaiak felküzdötték

magukat az élvonalba (a férfiak a 6. helyre kerültek).

A Nemzetközi Röplabda Szövetség megalakulásának 10. évfordulóján, 1957-

ben született a NOB döntése, hogy az FIVB évtizedes munkássága, a sportág

nagy népszerûsége, kiemelkedõ testnevelési és atlétikus érdemei miatt a

röplabdázást fölvették a fakultatív olimpiai sportágak közé.

II. A szervezett amatõr röplabda korszaka

A második világháború után, ? amikor a nemzetközi sportélet ismét

megindult- a megbeszélések eredményre vezettek, és 1947-ben Párizsban 14

ország ? köztük Magyarország - részvételével megalakították a Nemzetközi

Röplabda Szövetséget. Elsõ elnökének a francia Paul Libaud-t választották.A jelentõs eseménnyel megkezdõdött a sportág történetének második

fejezete.

A Nemzetközi Röplabda Szövetség a különbözõ érvényben levõ nemzeti

játékszabályok alapján új, egységes nemzetközi játékszabályt alkotott.

A játék az elsõ világháború után gyors ütemben terjedt Európában. A terjedés

iránya Észak-Európa, Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország,

Franciaország. Egymás után alakultak meg a nemzeti szövetségek, ezek

meghatározták a játékszabályokat, kialakították a versenyrendszereket, és

nemzeti bajnokságokat indítottak, sõt nemzetközi találkozókra is sor került. A

nagy fellendülés, a nemzetközi kapcsolatok kialakulása természetszerûleg asportág folytonos min

õségi fejlõdését eredményezte.Az élénk röplabdasporttal rendelkezõ államok egyre jobban felismerték

valamilyen nemzetközi központi szervezet létrehozásának szükségességét.

A röplabdajáték rohamosan terjedt tovább, a kezdeti teremjátékot már

szabadtéren is játszották, versenyeket is rendeztek, és a fejlõdés e fokán

további játékszabályok váltak szükségessé. A játék menetének

meggyorsítása érdekében térfelenként már csak három labdaérintést

engedélyeztek, a labdakezelés módját pedig ? amely, amint említettük, eddig

teljesen szabad volt, a labdát kézbe fogni, dobni, ütni lehetett ?

megszigorították: elõírták a kötelezõ, csak egy pillanatnyi találkozást a

labdával, amely bizonyos fokig utánzása a teniszütõ pattanó labdaérintésénekés inkább ütés jelleg

û, szemben a kézilabdázásban használatos

labdakezeléssel.

A csak kiegészítõ foglalkozásnak szánt játék népszerûvé vált és 1896-ban

már nyilvánosan is játszották. Elnevezése is megváltozott A ?minnonette?

helyett A. T. Halsted doktor Springfieldben már ?volley-ball?-nak, magyarul

repülõlabdának nevezte. A szabályok eleinte ? érthetõen ? nem voltakszigorúan meghatározva, és a játék terjedésével egyidejûen kisebb-nagyobb

mértékben módosították azokat.

Az új labdajáték gyors népszerûsödése és elterjedése csakhamar

szükségessé tette bizonyos határozottabb játékszabályok kialakítását, mert a

tapasztalat azt mutatta, hogy pl.

A röplabdázás története három nagy korszakra tagolható. Az elsõ, amelyet a

hõskorszaknak, a kezdeteknek lehet nevezni, a játék feltalálásával

kezdõdött a múlt század végén és a Nemzetközi Röplabda Szövetségmegalakításával zárult. A második szakaszban a

sportág megerõsödése, a

világversenyek beindítása figyelhetõ meg. Az 1984-tõl datálható, jelenleg istartó harmadik szakasz a sportág

modern korszaka, amelyben a röplabda a

világ legnépszerûbb játékai közé emelkedett.A röplabdázás népszer

ûségének növekedését, a nagy sikereket csak úgy

érthetjük meg, ha röviden lepergetjük történetét.